Amikor kitört a vihar

A történelem legnagyobb tengeri hadműveletének kellett lennie. Majdnem 7000 szövetséges hajó és csónak állt lesben az Angol-csatornán. 1944. június 5-én kapott zöld fényt a D-Day.

Néhány méterrel fölöttük egy hatalmas bunkerrendszer volt található. Az "Atlanti-fal" része, amelyet a németek a partvédelemre használtak. Mögöttük a tenger terült el. 1944. június 6-án kora reggel az amerikai hadsereg elit alakulata, a Ranger század 225 katonája egy öngyilkos küldetés előtt állt: meg kell mászniuk a normandiai Pointe du Hoc sziklafalat. Kevéssel 7 óra után kezdték meg a bonyolult támadásukat. Feladatuk egy olyan part menti üteg elfoglalása és megsemmisítése, amelyből a németek tűz alá vehetnék az "Omaha Beach" és az "Utah Beach" nevű partraszállási övezeteket. A Rangereknek sietniük kell, hogy több ezer bajtársuk partraszállását biztosítsák Normandia partjainál. Az elit katonák kötelek és kötélhágcsók segítségével kezdenek felmászni a meredek sziklafalra. A németek megpróbálják megakadályozni őket: kézigránátokat és köveket hajigálnak lefelé. Mégis, mindössze 20 percen belül az összes Ranger eléri a szikla tetejét. Az ágyúkat, amelyeket meg kellett volna semmisíteniük, a németek már elszállították. Az amerikai katonák később megtalálják és felrobbantják őket, így ez a part menti üteg már nem jelent veszélyt az "Overlord-hadműveletre", azaz a szövetséges erők régóta várt franciaországi partraszállására. Ám még a Pointe du Hoc-ról érkező tüzérségi támadás nélkül is több száz katona veszti életét 1944. június 6-án reggel Normandia partjainál. A támadás kis híján elmaradt. A szövetségesek katonai vezetői napokig aggódva figyelték a meteorológiai jelentéseket. Eredetileg június 4-ére tervezték a nagyszabású hadművelet kezdetét. Aznap azonban olyan erős szél és magas hullámok voltak, hogy a partraszállást két nappal el kellett halasztani. De a június 6-ra előrejelzett időjárás is viharosnak ígérkezett. El kellett volna halasztani az "Overlord-hadműveletet"? Több mint 150 000 katona állt készen arra, hogy megrohamozza Normandia partjait, köztük úszó tankok és más kétéltű járművek. A tengerészeti aknamentesítő hajók már megtisztították az útvonalakat az ellenséges robbanóeszközöktől.

Június 5-én este az időjárási helyzet kedvezőbbnek tűnt. Dwight D. Eisenhower főparancsnok, Bernard Montgomery, a partraszálló csapatok parancsnoka és Bertram Ramsay, a haditengerészeti erők vezetője kockázatot vállaltak. Elindították az "Neptun-hadműveletet", és parancsot adtak 6939 vízi jármű elindítására. Egyedül az éjszaka folyamán, június 6-ára virradóan, mintegy 3100 partraszálló hajót küldtek Franciaország felé, az inváziós sereg első hullámaként. Az erős szél hatalmas hullámokat vetett a La Manche-csatornában. Az átkelés sok katonának maga volt a pokol. Már a szállítóhajókon, amelyek néhány kilométerre a parttól bocsátották vízre a partraszálló és úszó járműveket, sokan tengeribetegek lettek. Hányással, remegő lábakkal érkeztek meg a partokra, amelyek ekkor már ellenséges tűz alatt álltak. A sötétben való navigáció komoly kihívást jelentett sok hajó legénysége számára. Számos partraszálló hajó elsüllyedt, homokpadokon rekedt vagy eltévesztette célpontját. Ennek ellenére a hadművelet nagyjából a tervek szerint haladt. Speciális harckocsik tisztították meg a partokat az aknáktól és akadályoktól. A németek több mint négymillió aknát telepítettek, rejtett robbanószerkezeteket, amelyek halálos fenyegetést jelentettek a gyalogos katonák számára. Heves légitámadások készítették elő a partraszállást. A britek és az amerikaiak összesen 12 000 repülőgépet mozgósítottak, ebből körülbelül 7500 támadta a német állásokat. Rakétákkal, bombákkal és fedélzeti fegyverekkel próbálták utat nyitni a partra érkező gyalogság számára. A repülőgépek emellett utakat, vasútvonalakat és hidakat romboltak le, hogy lassítsák a német csapatok előrenyomulását a partraszállók ellen.

A náci Németország légiereje mindössze 300 vadászgépet tudott bevetni Franciaországban, amelyeknek csak valamivel több mint a fele volt bevethető Normandia fölött. Ezzel szemben az ellenség túlerőben volt. A német pilóták alig végezhettek légi felderítést az invázió előtt. A La Manche-csatorna légterét teljes mértékben az ellenséges erők uralták. Az Armada partraszálló hajóinak hadműveleteit csatahajók, cirkálók, fregattok és rombolók tüzérségi támogatása segítette. Hajnalban amerikai, brit, francia, lengyel és kanadai katonák szálltak partra Normandia öt különböző partszakaszán. Miközben előrenyomultak a homokon, ejtőernyős és légi úton bevetett társaik már stratégiai pontokat biztosítottak a hátországban. Feladatuk volt a hídfőállások védelme és a német páncélos egységek megakadályozása abban, hogy elérjék a partokat. A francia ellenállási csoportok, a "Résistance" szabotázs akciói továbbá megzavarják a németek közlekedési és kommunikációs hálózatát.

A messzi Berchtesgadenben Adolf Hitler először nem értesül arról, hogy a normandiai invázió megkezdődött. Az Obersalzbergen pihenni szeretne, senki sem ébreszti fel. Csak sok órával a partraszállás megkezdése után, a délutáni értekezleten derül ki számára, mi történik éppen. Ugyanakkor megtévesztő manővernek tartja a hadműveletet. Bár a "Führer" már régóta számít a szövetségesek partraszállási hadműveletére, azt feltételezi, hogy az amerikaiak és a britek a Dover-i csatornát választják – a La Manche legszűkebb pontját Calais közelében –, ahol a "Führer" a "Atlanti fall"-t több ezer kényszermunkás által a legerősebbnek építetette ki, és a nyugaton bevetett 58 hadosztály nagy részét ott gyűjtötte össze. Annak érdekében, hogy megtévesszék Hitlert és generálisait, a szövetségesek kidolgozták az "Operation Fortitude"-ot, amely megtévesztően azt sugallja a németek számára, hogy létezik egy képzeletbeli "First US Army Group", amely a Pas de Calais-ban támadásba lendül. Az ellenség hírszerzői, az "Abwehr" és a Wehrmacht "Fremde Heere West" osztálya bedőlnek ennek, és a látszólagos calais-i partraszállási tervek felé koncentrálnak. A Wehrmacht vezetése ezért nem számít invázióra augusztus eleje előtt. Ezenkívül a meteorológusok azt állították, hogy egy partraszállás ebben az időpontban lehetetlen. A normandiai németek magabiztosak, az egyszerű katonától a tábornokokig. Erwin Rommel, a B hadosztály parancsnoka és az invázió elhárításáért felelős, meglátogatja családját Ulmban, és élvezi a hazai szabadságot. Más magas rangú tisztek Párizsban szórakoznak.

"Operation Overlord" meglepte a németeket. A legtöbb parton a partraszállás a terv szerint sikerül. Az "Utah Beach"-en 23 000 ember éri el a partot, mindössze 197 amerikai hal meg vagy sérül meg. A "Juno" és "Sword" partokon a britek és kanadák szintén gyorsan visszaverik a német védőket, míg az "Gold Beach"-en két brit batalion viszont rengeteg veszteséget szenved. Minden normandiai partnak megvannak a maga szabályai. Különösen nagy veszteségekkel járnak a harcok az "Omaha Beach" szakaszában. Néhány század elveszíti a férfiak 40 százalékát. Olyan állásokkal kell szembenézniük, amelyeket sem a hajóágyúk, sem az szövetségesek légiereje nem támadott meg. A csaták kemények és nagy veszteségekkel járnak. Továbbá az amerikai hadsereg 1. gyalogos divíziója is komoly problémákkal küzd az Omaha Beach-en. Ott a 352. Wehrmacht gyalogos divízió áll ellenük, egy olyan egység, amely nagy harctapasztalattal rendelkezik. A németek súlyos veszteségeket okoznak az amerikaiaknak. A gyalogos Norman Phillips káoszra bukkan, amikor a partraszálló hajóról eléri a partot: égő harckocsik, elhagyott járművek, őrült kereszttűz. Egész kompániákat szinte teljesen elpusztítanak. Az első gyalogos divízió 2000 halottal annyi veszteséget számol fel, mint amennyit a tervezők a teljes D-Day-n tartottak attól, hogy bekövetkezik. Csak 13:30 körül érik el az amerikai katonák a part mögötti magaslatokat, miután 7,5 órán keresztül a német ágyúk és géppuskák tüze visszatartotta őket a parton. Amikor a sötétség leszáll, legalább 34 000 férfi jut szárazföldre az "Omaha Beach"-en, köztük két Ranger század. Néhány egységnek a Pointe du Hoc-on a Rangereknek kell segítséget nyújtania: bár a németek beszorították őket, makacsul megtartják állásukat. A 225 fős egységből mindössze 90 marad harcképes. A D-Day-n, azaz az "Operation Overlord" első napján a szövetségesek 154 000 katonája érkezik partra. Előrenyomulnak, és az elkövetkező napokban sikeresen visszaverik a német ellentámadásokat. Június 10-ig az amerikaiak, britek, kanadák és más szövetséges erők egy folytonos vonalat alkotnak, amely az "Omaha"-tól a "Sword"-ig terjed. Hamarosan 320 000 férfi és 60 000 jármű áll készen Normandiában, feladatuk pedig, hogy felszabadítsák Franciaországot, és nyugatról megverjék a nacionalizmus által vezérelt Németországot. A D-Day-vel a szövetségesek lezárják a német erőszak uralmának végét Nyugat-Európa felett.